A DHCP vagy a Dynamic Host Configuration Protocol megértése
A DHCP a Dynamic Host Configuration Protocol-t jelenti. Ez egy hálózati menedzsment protokoll, amely az alkalmazás rétegben található. A DHCP segítségével az Internet Protokoll IP-címet dinamikusan hozzá lehet rendelni bármilyen eszközhöz vagy csomóponthoz, hogy ezek az IP-vel kommunikálhassanak. A hálózati rendszergazdák feladata sok IP-cím manuális megadása a hálózat összes eszközéhez. A DHCP-ben azonban ezt a feladatot automatizálják és központilag kezelik, nem pedig kézzel. A kis helyi hálózatok és a nagyvállalati hálózatok egyaránt megvalósítják a DHCP-t. A DHCP alapvető célja egy egyedi IP-cím hozzárendelése a hostokhoz. Egyéb hálózati címeket is biztosít, például -
- Alhálózati maszk
- Router címe
- DNS-cím
- Eladó osztály azonosítója
A DHCP kétféleképpen jön létre, azaz kliensként és szerverként jön.
A DHCP története
A DHCP a BOOTP kibővített változata, közismertebb nevén Bootstrap Protocol, amely szintén egy 1985-ös hálózati IP-kezelési protokoll. A DHCP-kiszolgálók elég képesek a BOOTP-ügyfelek kéréseinek kezelésére, amennyiben ezek az ügyfelek jelen vannak egy hálózatban. Nemcsak a DHCP fejlettebb, mint a BOOTP.
Hogyan működik a DHCP?
Amikor kiszolgálóként működik, a DHCP-kiszolgálót egyedi IP-címek hozzárendelésére használják a hálózat egyéb információinak automatikus konfigurálása mellett. Kisvállalkozásokban vagy otthonokban a DHCP szerver nem más, mint az útválasztó. Nagy hálózatokban azonban a DHCP-kiszolgáló egyetlen számítógép lehet.
Egy nagyon rövid összefoglaló arról, hogy mi történik a folyamatban:
- Az ügyfél IP-címet kér a gazdagépről. Az ügyfél bármilyen eszköz lehet, amely elküldi a kérelmet, és a gazdagép lehet egy útválasztó.
- A gazdagép megkeresi a rendelkezésre álló IP-címet, és hozzárendelte azt az ügyfélhez.
- Ezen IP-cím használatával az ügyfél képes lesz kommunikálni a hálózaton.
Most nézzük meg részletesebben ezt a folyamatot. Az alább említett lépések mélyreható képet adnak róla -
- A DHCP-kiszolgálóval hálózathoz csatlakoztatott eszköz által küldött kérést DHCPDISCOVER-kérelemnek hívják.
- Ezt a kérést a DHCP szervernek DISCOVER nevû csomag formájában küldjük el. Amint ezt a csomagot megkapja a DHCP szerver, a szerver megkeresi az eszköz használatához egy IP címet. Miután megtalálta, a kiszolgáló válaszol, küldve egy csomagot a DHCPOFFER nevû kliensnek.
- Az eszköznek vagy az ügyfélnek most válaszolnia kell a kiszolgálóra egy DHCPREQUEST nevű csomaggal, a választott IP-cím elfogadásával. Ehhez a csomaghoz a szerver nyugtázást (ACK) küld, amely megerősíti, hogy az eszköz mostantól képes használni az adott IP-címet. Azt is megadja az adott IP-cím érvényességét, hogy az eszköz pontosan tudja, mikor kell új IP-címet szereznie.
- Azokban az esetekben, amikor a szerver nem akarja, hogy az eszköz megkapja az adott IP-címet, NAC elküldésével nem ismeri el az eszköz kérését.
Bár az említett lépések nagyon hosszú időt vesznek igénybe, ám ezek gyakorlatilag olyan gyorsan megtörténnek, hogy az még csak nem is valósul meg. Természetesen nincs szükség technikai részletekre a folyamatról, és még mindig elolvashatja az IP-címet a DHCP szerverről.
Hogyan teszi a DHCP ilyen egyszerűvé a munkát?
A DHCP-kiszolgáló címekkel rendelkezik egy eszköz számára, hogy érvényes hálózati kapcsolatot kapjon. Alapvetően megadja azon IP-címek hatókörét vagy tartományát, amelyeken belül az eszközök fogadják a címet.
A DHCP hasznosságának második oka annak a ténynek köszönhető, hogy sok eszköz egy meghatározott ideig csatlakozhat a hálózathoz, még rendelkezésre álló címkészlet nélkül is. Például vegye figyelembe, hogy 20 címet a DHCP szerver határoz meg, a 40, 80, 100 (vagy még több) eszköz képes csatlakozni a hálózathoz, mindaddig, amíg legfeljebb 20 használ egyidejűleg a rendelkezésre álló IP címeket.
Az olyan parancsok, mint az ipconfig, idővel visszatérnek a számítógép különböző IP-címeihez, miközben a DHCP-t használják, mivel ezeket a címeket megadott időtartamra továbbítják a számítógépes hálózatra, más néven lízingidőszaknak. Nem szükséges, hogy a manuálisan hozzárendelt IP-címmel rendelkező eszköz ne létezzen egyidejűleg ugyanazon a hálózaton azokkal az eszközökkel, amelyek dinamikusan megkapják az IP-címüket. A manuálisan hozzárendelt IP-címeket statikus IP-címnek is hívják.
A DHCP előnyei és hátrányai
A DHCP előnyei és hátrányai a következők.
Előnyök
A DHCP-nek számos előnye van, amelyek miatt nagyon népszerű. A DHCP alkalmazásának kevés előnye az alábbiakban szerepel:
- Nagyon egyszerűen új ügyfelekkel bővítheti a hálózatot.
- Az IP-címeket a DHCP központilag kezeli.
- Az IP címek újra felhasználhatók, ezáltal minimalizálva az összes IP cím igényét.
- Annak egyszerűsége, amellyel a DHCP-kiszolgálón lévő IP-címtér újrakonfigurálható anélkül, hogy az ügyfelek egyenként kellene újrakonfigurálni.
- A hálózat adminisztrátora a DHCP protokoll által biztosított módszerrel konfigurálhat egy hálózatot egy központosított területről.
hátrányok
Csakúgy, mint minden érmének megvannak az előnyei és hátrányai, a DHCP használatának vannak hátrányai, amelyeket alább említünk:
- Miközben az IP-címeket különböző gazdagépekhez rendeli, konfliktusok merülhetnek fel az IP-címekben.
Következtetés
A Dinamikus gazdagép konfigurációs protokoll nagyon fontos és kritikus hálózati szolgáltatás, amelynek használatához elengedhetetlen. Ez rendszergazdaként vagy hálózati rendszergazdaként segít abban, hogy ügyfelekkel tudjon kezelni az IP hozzárendelésével, követésével és újraelosztásával. Ha elhagyja a menedzsmentet, akkor bármilyen probléma esetén fenn kell tartania a kapcsolatot a kiszolgálóval, és ellenőriznie kell a beállításokat, nem pedig az ügyfelek közötti futtatást.
Ajánlott cikkek
Ez egy útmutató a Mi a DHCP-hez ?. Itt megvitatjuk a DHCP megértését, annak működését, valamint az előnyeket és hátrányokat. Lehet, hogy megnézi a következő cikkeket is, ha többet szeretne megtudni -
- Mi a Groovy?
- Mi a Raid a Linuxban?
- Mi a JDK?
- Mi a JVM?
- A DHCP szerver konfigurálása