A kockázaton keresztüli tőkeköltség értékes becslése

10. rész

Az utolsó bemutatónkban megértettük a WACC-t. Ebben a cikkben megismerjük a saját tőke költségeit

13. rész - Saját tőke költsége

A társaság saját tőkéjébe fekvő befektetőknek megtérülési ráta szükséges ahhoz a kockázathoz, amelyet az ilyen részvény birtoklása során vállalnak. Ez a költség tükrözi az állományhoz kapcsolódó cash flow-k bizonytalanságát, elsősorban az osztalék és a tőkenyereség kombinációját. A saját tőke költsége lényegében a várt tőke cash flow-khoz alkalmazott diszkontráta, amely segít a befektetőnek meghatározni azt az árat, amelyet hajlandó fizetni az ilyen cash flow-kért. A magasabb diszkontráta (vagy a saját tőke költsége) azt eredményezheti, hogy a kibocsátó társaság alacsonyabb árat kap tőkéjéből. Így kevésbé kell befektetnie az eszközökbe, amelyek minden tőketulajdonos számára hozamot eredményeznek (adósság és saját tőke).

A saját tőke költsége a kibocsátás kockázatától függ. Az adóssághoz hasonlóan a magasabb kockázat magasabb költségeket eredményez a kockázat vállalásával. Általánosságban elmondható, hogy az idő múlásával megfigyelték, hogy a saját tőke költsége általában magasabb, mint az adósság költsége. Ha egy társaság csődbe kerül, a részvénytulajdonosok csak az adósságtulajdonosok kifizetése után kapnak hozamot. Ennek oka az, hogy az adósságtulajdonosoknak korábbi követeléseik vannak az eszközökkel szemben, ami csökkenti a részvényesek fennmaradó követelését. Ezzel szemben, ha egy társaság jól teljesít, akkor a részvényesek részesülnek a felfelé mutató összes előnyből, míg az adósságtulajdonosok csak a szerződéses kifizetéseiket részesítik. A részvénytulajdonosok esetleges kibővített skálája, különösen a nagy adósságszintű vállalatoknál kockázatosabbá teszi a részvényeket, ezért a tőkebefektető nagyobb megtérülést igényel, mint az adósságtulajdonos.

Egy adott befektetõ befektetõkkel szembeni kockázata diverzifikálható és nem diverzifikálható kockázatból áll. Az előbbi olyan kockázat, amelyet egy befektető elkerülhet, ha az adott részvényt portfólióban tartja más részvényekkel. A diverzifikáció következménye az, hogy a különféle részvények diverzifikálható kockázatai ellensúlyozhatják egymást. A fennmaradó kockázat, amely a pihenés diverzifikálása után marad, nem diverzifikálható vagy szisztematikus kockázat.

A befektetők nem kerülhetik el a szisztematikus kockázatot. A befektetők az ilyen kockázat megtérülését kérik, mert a diverzifikáció révén ez nem kerülhető el. Így a befektetők az állományhoz kapcsolódó szisztematikus kockázat megtérülését igénylik (a piaci viszonyokhoz viszonyított változékonysággal mérve), a kockázatmentes befektetéshez kért hozam mellett. A béta méri az adott részvény volatilitása és a teljes piac volatilitása közötti korrelációt. A társaság vagy a portfólió szisztematikus kockázatának mérésére a béta-t alkalmazzák szorzóként a tőkebefektetés kockázatmentes ráta fölötti prémium eléréséhez.